Veszélyes eb?

Akik nem ismerik a fajtát hajlamosak a hallottak alapján megítélni. Márpedig a szájhagyományok útján egy veszélyes fajta, aki talán még a gazdáját is megtámadja... Azt mindannyian tudjuk, hogy a dobermann ördögi külleme és temperamentumos, élénk karaktere miatt kedvelt főszereplője azon filmeknek, ahol mint veszélyes, támadó, agresszív kutyát kell megformálnia. Ez nagyon jól mutat a filmvásznon, képes elhitetni a hozzá nem értőkkel, hogy valóban egy harcias és verekedős kutya, jó lesz távol tartani magunkat tőle.
De a realitás amúgy egészen más.

A dobermann rendkívül kedves, szeretetre méltó, kiegyensúlyozott és megbízható kutyafajta. Mint minden más fajtánál azonban nagyon fontos a kutya nevelése, szocializálása. Ahhoz, hogy a fent említett pozitív tulajdonságokkal bírjon egy dobermann sokat kell vele foglalkozni, szeretettel és törődéssel körbevenni, együtt kell élnie a gazdájával, családjával, akiknek mindarra meg kell tanítani őt, amit elvárnak tőle. Kitartással, türelemmel és következetességgel.
Ez nem olyan nehéz feladat, mert rendkívül okos, tanulékony és intelligens fajtáról van szó.
Mivel őrző-védő fajta, az sem lehet elvitatni, hogy szeret ugatni. Ha bármi olyan történik, ami nem tetszik neki, vagy kifejezésre szeretne juttatni valamit, akkor ugat. Ha kint van a kertben és az utcán emberek járkálnak, gyerekek hangoskodnak vagy valaki éppen hozzánk szeretne bejönni addig ugat, amíg nem reagáljuk le a helyzetet, nem szólunk rá vagy nem nyugtatjuk. Ez teljesen normális reakció.
Némelyik egyed legendás a gyermekszeretetéről. Főleg azok, akik gyermekek között nőnek fel.
Azok a dobik, akik életük során nem sokat találkoznak kicsikkel, azokat meg kell ismertetni velük. Tapasztalatlanságuk esetén lehet, hogy potenciális játszótársat vagy ellenfelet látnak a gyerekekben. A mi felelősségünk, hogy kezelni tudják a gyerekekkel való kapcsolatot.
 
A dobermann egyszemélyes kutya 
 
A dobermann jellegzetesen egyszemélyes kutya. Önfeláldozóan ragaszkodik gazdájához. Manapság ugyan már nagyon sokat változott a kutyatartási kultúra, ami azt jelenti, hogy mint családtag tartjuk a kutyát. Ezért, mivel az esetek legnagyobb részében együtt él velünk a lakásban az a szoros egyszemélyes kötődés is lazul. A család azon tagjait, akikkel együtt él és foglalkoznak vele elfogadja és ragaszkodik hozzájuk. Azok a családtagok akik alig foglalkoznak vele, jelentéktelenek a számára. Azért minden esetben van egy gazda, akit feltétel nélkül követ. Ha ő nincs otthon, akkor megteszi a család többi tagja is. De amint hazaér az általa kiválasztott főnök, a többiek a feledés homályába kerülnek. E különös hűségviszony miatt nevezik egyszemélyes kutyának a dobermannt. Ha el akarjuk kerülni e hajlam túlzott elhatalmasodását, kölyök korától több családtag foglalkozzon vele. Azok a dobermannok, akik kicsi kortól sokak találkoznak emberekkel és kellemes élményeik vannak velük kapcsolatban örökké barátságosak lesznek.
Kinek ajánlott
Mindennek tudatában a dobermann egy sportos, átlagos mozgásigénnyel rendelkező fajta. Olyan emberek kezébe ajánlott, aki biztosítani tudja neki naponta 2-3 alkalommal a kiadós mozgást. A dobermann nem kennel kutya. Nem ajánlott kinti tartásra. Nem csak azért, mert rövid szőrű fajta. Ez csak az egyik ok, hiszen láthatóan fázik a hidegben, nincsen aljszőrzete. Mindenképpen a küllem és az egészség rovására megy a kinti tartás. 
Természetesen nem azt jelenti, hogy a kutyát bent kell tartanunk a szobában., bár ez egyáltalán nem rossz ötlet. A legideálisabb, ha a kutyának van egy helye a lakásban, ahonnan esetleg ki tud járni, ha akar egy kennel részbe. Ami még nagyon jól bevált a dobermannoknál és ami kis lakásban is nagyon jól alkalmazható az a kutyaketrec. Egy jó nagy méretű boksz, amelyben puha takaró van a kutya alatt és amiben teljes mértékben el tud feküdni, az nagyon hasznos. Természetesen ebben az esetben pár óránként ki kell őt venni, kiengedni a dolgát végezni, megmozgatni.
A napi 2-3 mozgás azonban intenzív futás, labdázás, játék vagy kiképzés legyen.
Amiért fontos, hogy a kutya velünk éljen a lakásban, az a karaktere miatt van. Egy dobermann igényli a gazdával való együtt élést. Neki fontos látni a történéseket, igényli az ember közelségét. Ha velünk él, idővel nagyon sok szavunkat megérti. Le sem veszi az okos szemét rólunk, sokkal értelmesebbek, ragaszkodóbbak és figyelmesebbek a lakásban tartott egyedek.
Ezért is stabilabbak manapság a dobermannok. Mert pici koruktól szoktatva vannak az emberekhez, jelen vannak, ha vendégek jönnek, akik megsimogathatják, játszhatnak vele. Kizárólag jó tapasztalataik vannak és ez fontos momentum a szocializálásban. Egy kennelben tartott kutya sokkal kevesebb tapasztalatot szerez az emberi kapcsolatokban, mint egy lakásban tartott kutya.
Elengedhetetlen pici korától az autóval való szállítás, az utcán történő tréning, séta az emberek és autók között. Idővel közömbös lesz az idegen történésekkel kapcsolatban és barátságos, ha engedjük utcán ismerkedni és simogatni.
 

Viselkedése idegenekkel szemben

A dobermann általában tartózkodó, bizalmatlan az idegenekkel szemben. Úgy érzi, gazdája teljesen betölti az életét. Ha el akarjuk kerülni, hogy ezen hajlama elhatalmasodjon rajta, akkor már kölyökkorban tenni kell ellene. A kis kutyusnak meg kell adni a lehetőséget, hogy sok idegent ismerjen meg. Ha gazdája másképp nem neveli, a dobermann pubertás kora után egyre távolságtartóbb lesz idegenekkel szemben. Ha azonban kölyökkorában sok jó tapasztalatot szerez, és ráadásul jól felkészítették, optimálisan állították be a külvilághoz való viszonyát, akkor idegenekkel szemben közömbös. Nem mutat túláradó érzelmeket, de félelmet sem, és agresszív sem lesz. A kutya tulajdonos nem teszi helyesen, ha kizárja ebét, amikor vendége jön. Ha a kutyát valamely fontos fejlődési szakaszában nem szoktatták hozzá az emberekhez, vagy rosszul bántak vele, könnyen harapóssá válhat. Az ilyen kutyák minden emberrel szemben elhárítólag lépnek fel. De ez nem fordul elő, ha az eddig említett módon szocializáljuk a kutyát, szoktatjuk emberekhez és gyerekekhez. Ebben az esetben nyitott, barátságos és elfogadó lesz a hozzá barátságosan közeledő idegennek szemben.
Kölyök választás
Az idegrendszer, mint fontos genetikai tulajdonság mindenképpen nagy odafigyelést kíván a tenyésztésben. Gyenge instabil idegrendszerű szülőktől nem várhatunk kiegyensúlyozott kölyköket. A legjobb, ha ellenőrizzük személyesen a szülök karakterét. Mennyire barátságos, nyitott, megbízható. Manapság már az igényesebb tenyésztők a német tenyész alkalmassági vizsgát (ZTP) megcsinálják a tenyésztésbe vont egyedeknél. Ez azért jó, mert ebben van karakterteszt, csoportban, egyedül kikötve, egyedül egy idegen emberrel és van őrző-védő munka is. Akik ezen a vizsgán átmennek, valamiféle bizonyossággal rendelkeznek a fajtára jellemző és elvárható idegrendszeri tulajdonságokkal.
Kölyök vásárlásakor nyugodtan ellenőrizzük le a meglévő tesztek, tenyész szemlék, egészségügyi vizsgálatok eredményeit. Egy normális tenyésztő ezért sosem haragszik meg, hiszen egy kutyát 10-12 évre veszünk és ez egy megfontolt és felelősségteljes döntés kell, hogy legyen. Meg kell tennünk mindent azért, hogy jó esélyekkel induljunk neki a közös életnek az új dobermannunkkal. Hiszen ezen kívül még számtalan veszély leselkedik a genetika útvesztőiben. Legalább ami ellenőrizhető és amit egy felelősségteljes tenyésztő megtehet az egészség és a használhatóság érdekében, azt várjuk el.
Ha szépségre is különleges kutyát szeretnénk akkor a kiállítási eredmények alapján vegyük szemügyre a szülők küllemét is. A genetika nem hazudik, ahogy az idegrendszeri úgy a küllemben megjelenő tulajdonságokat is örökítik a szülök. Ha kiállítási és tenyésztési ambíciónk is van, és nem csak hobbi célra vásárolunk kutyát akkor fokozott figyelemmel legyünk az idegrendszeri stabilitásra, ahogy a feno- és genotipusra egyaránt.

A dobermann vadászösztöne

A dobermann fontos tulajdonsága a vadászszenvedélye. Aligha van olyan dobermann, amely ne jönne lázba nyulak, macskák vagy más állatok mozgására. Néha az az érzésünk, hogy a következő pillanatban elrohan, amint fülét hegyezve mozgásra lesve vizslatja környezetét. Ha ezt a vadászösztönt nem tartjuk kordában a kezdet kezdetétől, akkor számolnunk kell azzal, hogy a séták gyakran megszakadnak, ráadásul a kutya megzavarja más állatok életterét és magát is veszélybe sodorhatja, hiszen a vadorzó ebeket lelőheti az erdész. Tapasztalataink szerint a dobermann fiatal korában  következetességgel leszoktatható erről. Ha azonban hagyjuk elhatalmasodni ezt az ösztönt, akkor csak pórázon lehet sétáltatni.