A Hungária Dobermann Klub

Tenyésztési Szabályzata

 

Bevezetés


A Hungária Dobermann Klub (továbbiakban HDK) a 98/2013 (X.24.) sz. VM rendelet szerint a dobermann ebfajta tenyésztését államilag elismert tenyésztői szervezetként végzi. Dobermann fajtát fenntartani, törzskönyvezni, teljesítményét meghatározni, tenyésztési adatot gyűjteni, nyilvántartani, feldolgozni, tenyésztési dokumentációt kiadni csak a HDK jogosult. A HDK egyes technikai jellegű részfeladatok ellátásával, a felelősség megtartásával mást is megbízhat.

 

1. A szabályozás célja

 

A HDK keretein belül a szabályzatnak megfelelő tenyésztés első és legfontosabb feltétele a dobermann fajtatiszta tenyésztése Magyarországon, tekintettel annak külső megjelenésére, a fajtára jellemző tulajdonságaira, örökletes hibák tenyésztési munkával való kiszűrésére az FCI által 143/14. 02. 1994/D számon lefektetett standard alapján.

A HDK Tenyésztési Szabályzata, mely harmonizál az FCI Tenyésztési Szabályzatával, minden HDK tag, valamint Magyarországon dobermannt tenyészteni szándékozók számára kötelező érvényű.


2.
A fajta leírása, fogalma (standard)

Az FCI II-es fajtacsoportba tartozó, munkavizsgára kötelezett fajtája. Standardja a 143-as szám alatt regisztrált. (1994.02.14)

Német fajta, első tenyésztőjéről Friedrich   Luis Dobermann –ról (1834-1894 ) kapta nevét, viszonylag fiatal fajta. Dobermann úr adóbehajtói és gyepmesteri feladatot látott el Apolda városában, így joga volt a városban szabadon kószáló ebek begyűjtésére és ebből a „készletből” különleges kemény, megfélemlíthetetlen kutyákat tenyésztett.

A dobermann fajta kialakításában jelentős szerepet jelentettek az ún. mészáros kutyák, melyek az akkori körülményekhez képest kitenyésztett fajtának számítottak. Ezek a kutyák a mai rottweiler   kialakulásában is szerepet játszottak, ill. juhászkutya típusú barnás-vörös jegyeket viselő ebekkel keveredtek, melyek Thüringiában voltak gyakoriak.

Ezekből a típusokból tenyésztették ki az 1870-es években  a Dobermannt.

Dobermann úr halálát követő 20 év múlva az akkori egyedek már alig hasonlítottak őseikre. Dobermann úrtól Otto Göller földbirtokos és likőrgyáros vette   át a stafétabotot és kegyetlen szelekcióba kezdett. Megalapította az első tenyészetet (von Thüringen kennel ). A fajta nagy mértékben szaporodott, egyre nemesebbé vált.

1897-ben szerepelt először dobermann kiállításon, Erfurtban. Majd 1899-ben megalakult a Német Dobermann Klub (DV).

A dobermanntenyésztés középnagy, erőteljes és izmos felépítésű kutyákra törekszik, mely kiváló   szubsztanciája   mellett eleganciát és nemességet sugároz.

Általános megjelenése:

Középmagas, erőteljes, izmos kutya .

Elegáns vonalai, büszke tartása, határozott, temperamentumos   egyénisége tette eszményképpé.

Megjelenése sem túl durva, sem túl finom nem lehet.

                                   durva felépítésű                                   túlfinomult

Főbb arányai:

alkata, főleg a kanoké, majdnem quadratikus, négyzetes.

A mellkasmélység kb. a marmagasság fele.

                                  

                 magasra állított                                                                 rövid lábú

Karakter, wesen:  

alapvetően barátságos és békés,   ragaszkodó kutya. Előny, ha a kutya közepes temperamentummal   bír. Kívánatos a közepes ingerküszöb.   Környezete felé érdeklődést tanúsítson.

Fej:

erős, a kutya alkatához illően arányos, tompa ék alakú. Felső fejvonalak párhuzamosak.

                          

Stop:

mérsékelt, közepesen kifejezett.

Orr:

jól fejlett, nagy orrtükör, nagy orrnyílásokkal. Oldalról nézve enyhén elhegyesedő. Fekete színű kutyáknál   az orr fekete, barna színűeknél barna.!

Fang:

a koponyával arányos és erős, 1:1 arányban.   A jó fangszélesség az alsó és felső metszőfogaknál   is megkövetelt.

Ajkak:

feszesek , rásimulnak az állkapocsra. Követelmény a sötét pigment.

Állkapocs / harapás / fogak:

erős széles állkapocs, ollós harapás. Korrekt és komplett fogazat 42 fog (p+ megengedhető). Bármi ettől eltérő hibának számít.

Szemek:

közepesen nagyok, mandula vágásúak és sötét színűek ! A szemhéjak feszesek szemhéjszélek szőrrel borítottak.

              

                 

                                          

Fülek:

magasan tűzöttek, ha vágottak, akkor párhuzamosan állnak ,   amennyiben vágatlanok úgy középnagyok, elülső peremükkel a pofához simulnak, a szájzug vonala alá nem érhetnek.

                                             korrekt fültűzés            alacsonyan tűzött             „pofás” fej

Nyak:

A fejével nagyjából megegyező hosszúságú - száraz, izmos.

Csonka piramis alakú, felső részén könnyedén ívelt.

                                   keskeny, gyenge nyak           szarvasnyak                                vaskos nyak

TÖRZS

Mar:

jól ívelt, határozott, hosszú, izmos.

Hát:

rövid és feszes, egyenes, jól izmolt.

Ágyék:

rövid, feszes, egyenes, nagyon jól izmolt.

A felső vonal a far irányába enyhén lejtős. A nyak, mar, hát, ágyék és far kötése erős, az átmenetek törésmentesek.

      

                  

                     A hibás felső vonalak megbontják a körvonal harmóniáját:

          

                      

Mellkas:

hossza és mélysége a törzs hosszával arányos. A mellkasmélység   megközelítőleg a marmagasság felét éri el. Közepesen ívelt, jól hátranyúló bordázat, jól fejlett előmell.

Felülről nézve nem túl széles, vagy keskeny.

Hasvonal:

enyhén felhúzott, elegánsan ívelő, vagy egyenesen emelkedő.

                           

                                   felhúzott has                                                                            egyenes hasvonal

MELLSŐ RÉSZ:

egyenes, egymással párhuzamos, erős, szikár elülső végtagok.

A mellkas és az előmell arányosan fejlett.

Lapockák:

a mellkasfalra jól felfekvőek, a szokásosnál enyhén meredekebben helyezettek ,kellően hosszúak.

Felkar:

megfelelően hosszú és jól izmolt, a lapockával bezárt szöge 105-110 fok.

Könyökök:

szorosan zártak, sem kifelé,sem befelé nem fordulhatnak.

Mellső lábszár:

erős és egyenes, jól izmolt.

Mellső lábtő:

nem túl hosszú, száraz, feszes.

Mellső lábközép:

kellően terjedelmes, száraz, feszes. Az elülső lábközép az elülső lábszár hossztengelyével kb.10 fokos szöget zár be. A dobermann mellső lábközepe kissé meredek.

Mellső mancsok:

rövidek, zártak, jól íveltek (macskamancsok), a karmok rövidek és feketék. A talppárnák nagyok, erősek, rugalmasak.

HÁTULSÓ RÉSZ

Far:

hosszú, széles, jól izmolt, dőlésszöge kb. 30 fokos.

Farok :

viszonylag magason tűzött. Ha nem vágott, akkor kb. a csánkig ér, szablya alakú, középmagasan, magasan hordott, de nem visszahajló, vagy kunkorodott.

Mivel a fajtában a farok alakja a kurtítás miatt sokáig nem volt szelekciós szempont, így egy ideig a hibákkal szemben kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, kivéve a szerkezeti rendellenességeket (göbös, törött farok).

                                           túl magasan tűzött farok                                    túl alacsonyan tűzött farok

Hátulsó végtagok:

erősek, hátulról nézve egyenesek és egymással párhuzamosak. Se nem túl szűk, se nem túl tág állásúak.

             

Comb:

hosszú, széles, erősen izmolt.

Térdek:

erősek, közepesen szögelltek.

Lábszár:

középhosszú, a hátsó végtag teljes hosszával arányos, jól izmolt.

Csánk:

erős, stabil, közepesen szögellt, mélyen helyezett.

Hátsó lábközép:

oldalról nézve a talajra merőleges, hátulról nézve egymással párhuzamosak.

Hátulsó mancsok:

rövidek, íveltek és zártak. A karmok rövidek és feketék, ill. barnák. A hátulsó végtagok természetesen szögelltek, jól alátámasztják a törzset.

Hibás hátulsó végtagállások:

Mozgás:

elegáns, rugalmas, fordulékony, kiegyensúlyozott és térölelő ügetés .

                                      

Szőrzet:

rövid, kemény, sűrű és sima.

Szín:

a DV csak a fekete és barna színeket engedélyezi, élesen elvált tiszta rozsdavörös jegyekkel.

Amerikában 4 szín a megengedett: fekete, barna, kék és izabella.

Méret:

kanok 68-72 cm,               szukák 63-68 cm.  

Mindig   a középméret a kívánatos. Eltérés +-2cm

Súly:

kanok   40-45 kg                       szukák 32-35 kg

Hibák


Kosorr, púpos fejtető, gyenge vagy túl erős stop , rövid, pofás fej, hegyes fang, lógó szájszélek, túl magasan vagy túl mélyen tűzött fülek, foghiány, nem ollós harapás , kidülledő vagy beesett, túl nagy vagy túl kicsi, világos "mongolos" szemek. Rövid vagy vastag nyak lebernyeggel, könnyű csontozat, rövid, meredek váll, kiforduló könyök, keskeny vagy széles végtagállás, hosszú, nyitott puha mancsok, hosszú domború (ponty) vagy homorú (nyereg) hát, laza ágyék, csapott far, dongás mellkas, lapos bordák, sekély mellkas, lapos előmell, keskeny front, rossz szögellés, kifelé vagy befelé forduló lábszár, tehénállás, hordóállás, rejtett vagy egyheréjûség, imbolygó, kötött vagy tipegő járás, poroszkálás. Hosszú, lágy, hullámos szőrzet, világos vagy füstös jegyek, fehér folt, aljszőrzet , félénk, ideges magatartás, gyávaság, agresszió.

3. A dobermann állomány nyilvántartása

 

A magyarországi dobermann eb állományt a HDK dobermann ebtörzskönyvben tartja nyilván. A HDK törzskönyve tartalmaz egy főtörzskönyvi és egy melléktörzskönyvi részt. A főtörzskönyvi részbe kerülnek azon kutyák utódai, amelyek megfelelnek valamennyi tenyészminősítési feltételnek. A melléktörzskönyvi részbe azok az utódok kerülnek, amelyek a tenyésztési szabályzat valamely feltételének nem felelnek meg.

 

4. Minősítési rendszer, tenyésztési formák

 

A HDK megkülönböztet három tenyésztési formát:

 

a. HDK – Főtörzskönyv / Elite

Feltétele:

-          mindkét szülőnek német tenyészalkalmassági vizsga /ZTP/ teljesítése

-          a HDK tenyésztési szabályzatának maradéktalan betartása,

-          HDK tagság

 

b. HDK – Főtörzskönyv / Standard


Feltétele:

-          mindkét szülőnek legalább magyar tenyészalkalmassági vizsga teljesítése

-          HD igazolás

-          a HDK tenyésztési szabályzatának maradéktalan betartása

 

c. HDK – Melléktörzskönyv / Base

 

Mindkét szülő a nemzetközi kinológiai szervezet által elismert, három generációs származási lappal rendelkezik, de valamelyik szülő vagy egyik sem teljesítette a tenyésztési szabályzat előírásait. Az ilyen származási lappal rendelkező egyed kiállításra és munkaversenyre nevezhető, azonban tenyészteni, export származási lapot kiváltani ezzel a dokumentummal nem lehet.

 

5. Tenyésztők és a tenyésztői jog

 

Tenyésztő

A 64/1998 FVM rendelet alapján olyan természetes vagy jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság, akinek (amelynek) tenyésztési célra tenyészet van a tulajdonában.

Tenyésztő az a szuka tulajdonos, aki a fedeztetés időpontjában, a vemhesség, a fialás, a kölykök felnevelése (8 hetes korig) alatt az anyaállatról és kölykeiről megfelelően gondoskodott. Megfelelő gondoskodás alatt a folyamatos közelség, az állandó felügyelet, az állandó kontroll, a kielégítő ellátás értendő. A megfelelő gondoskodás arra alkalmas személlyel is végrehajtatható.

Dobermann fajtájú kutyáknak a HDK által vezetett törzskönyvbe vételének feltétele, hogy a tulajdonos magyar állampolgár legyen, állandó bejelentett magyarországi lakcímmel kell rendelkeznie. Minden F.C.I. által elismert származási bizonyítvánnyal rendelkező dobermann fajtájú kutya honosítható.

Fedeztetett szuka eladása esetén a tenyésztési jog átruházható.

Bértenyésztés:

A bértenyésztés, mivel az feltételezi az üzletszerűséget, TILOS!

 

6. Egyéb tenyésztési rendelkezések

 

Engedélyköteles párosítások a HDK-ban: szülők- gyerekek, testvérek és féltestvérek, nagyszülők- szülők.

Külföldi kannal való fedeztetés esetén, a kan országának tenyészminősítését a HDK elfogadja.

(„Elite” törzskönyvi bejegyzéshez a külföldi kannak is német ZTP-vel kell rendelkeznie)

A tenyésztési feltételek külföldi szukák számára, melyeket belföldi kanok fedeznek, annak az országnak a rendelkezéseihez igazodnak, ahol az almot be fogják jegyezni.

 

7. A tenyésztésbe vétel feltételei

 

Csak egészséges egyedekkel az állatvédelmi törvény követelményeinek maradéktalan betartásával szabad dobermannt tenyészteni.

Tenyésztésbe csak olyan egyedek állíthatók, aki az előírásoknak megfelelő származási lappal rendelkeznek ill. tenyészthető minősítést szereztek a HDK által rendezett tenyészalkalmassági vizsgán (a tenyészalkalmassági vizsga feltételei, gyakorlati levezetése, külön szabályzatban található).

Amennyiben a szülőpár bármely tagja nem rendelkezik tenyészthető minősítéssel, addig az utódok csak melléktörzskönyvbe jegyezhetők /Base származási lap/ Amennyiben a későbbiekben a HDK által előírt tenyésztésbe vonás feltételeit teljesíti, a tulajdonos kérésére, az aktuális díjszabás mellett, a főtörzskönyvbe átvezethető. (A melléktörzskönyvi részben nyilvántartott eb átvezetésre kerülhet a főtörzskönyvi részbe, ha a tenyésztési szabályzatban leírtak szerint tenyésztésre alkalmas minősítést kap, valamint szüleik és nagyszüleik a HDK főtörzskönyvében szerepelnek. Az átvezetést formanyomtatványon a tulajdonosnak kell kérnie.)

Az importált kutya FCI által elismert származási lappal kell, hogy rendelkezzen. Külföldi fedeztetés esetén csak FCI származási lappal rendelkező kan vehető igénybe. Mesterséges megtermékenyítés esetén az ebek törzskönyvezéséhez a spermabank vagy állatorvos hivatalos igazolása szükséges.

A tenyészet nevének nemzetközi (FCI) levédése a magyarországi kinológiai csúcsszervezeten /MEOESZ/keresztül történik.

Tenyészthető minden a HDK törzskönyvébe bejegyzett dobermann kutya, amelyik a tenyészkorhatárt elérte és a fedeztetéskor rendelkezik sikeres tenyészalkalmassági vizsgával. A HDK a tenyészthetőség szempontjából nem veszi figyelembe a kiállításokon elért eredményeket. Import dobermannok esetén csak a fajtagazda származási ország (német) tenyészalkalmassági vizsga (ZTP) eredménye honosítható. Ellenkező esetben az importált egyednek eredményeitől függetlenül tenyészalkalmassági vizsgát kell tennie.          

-          Korhatár és egyéb rendelkezések

A kanok tenyésztésbe vételének alsó korhatára fedeztetés napján betöltött 15 hónap. A szukák tenyésztésbe vételének alsó korhatára a fedeztetés napján betöltött 18 hónap. A szukákat 8 éves koruk után nem szabad tenyésztésbe vonni (a fedeztetés napja legkésőbb a szuka 8. évének betöltése előtti nap lehet). Egyes esetekben, előzetes engedéllyel a HDK hozzájárulhat, hogy a szukát maximum betöltött 9 éves koráig egyszer tenyésztésbe vegyék. A kanokat bármennyiszer lehet tenyésztésre alkalmazni, amennyiben még egészségesek és jó erőben vannak.

Egy szukát évente csak egyszer ajánlott befedeztetni. Ha mégis egymást követő fedeztetés történik, a harmadikat kötelezően ki kell hagyni, a szuka egészségének megóvása érdekében.

 

8. A tenyésztő kötelességei, a fajtára jellemző és a tenyésztésnél ajánlott tartási mód

 

A tenyésztő vagy az általa megbízott személy köteles a tenyésztésbe bevont dobermannokat a legjobb tartási, és táplálási körülmények között tartani. Kölyköket 8 hetes korukig legalább két alkalommal féregteleníteni köteles. Kölykök elvitele után az anyaállat féregtelenítése is ajánlott. Oltási igazolvánnyal kell igazolni az alapvető immunizáló oltások beadását.

Kutyakereskedőnek, vagy azok közvetítőjének történő eladás TILOS! (FCI Alapszabály). Ezen tény bizonyítottsága esetén a tenyésztési jog azonnali felfüggesztését vonja maga után.
Minden tenyésztő köteles az állatot az életkorának, ivarának megfelelő súlyban és a legjobb egészségi állapotban tartani. Figyelmet kell fordítani az általános állapotára, kondíciójára, ápoltságára. Ajánlott, hogy minden dobermann minél többet tartózkodjon a tulajdonos, ill. a család közvetlen közelében. Már a tenyésztőnél kifejezetten fontos a szoros kapcsolat a kutyával. A dobermann számára a szabad mozgás elengedhetetlen alapfeltétel. A napi többszöri foglalkozás elengedhetetlen. Az alom elhelyezésére szolgáló hely legyen minél inkább az ember közelében. A kívánatos az, hogy az alom a lakásban szülessen meg. A kiskutyákat emberekhez, állatokhoz, zajokhoz kell szoktatni, melynek feltétele az ingergazdag környezet biztosítása. (játékok, látogatók, stb.)
A tenyésztők kötelesek idős, beteg vagy a tenyésztésben más okból részt nem vevő állataik tartásáról, gondozásáról és egészségügyi ellátásáról megfelelően gondoskodni.

 

9. A felnevelendő kölykök száma

 

Az állatvédelmi törvény nem engedélyezi az egészségesnek látszó kölykök elpusztítását. Az erősebb almoknál ajánlatos egy dajka kutya segítségével felnevelni a további kölyköket. Kizárólag mesterséges tápanyagokkal (cumiztatással) történő tartás csak akkor megengedett, ha a szuka megbetegedett vagy elpusztult, és nem áll rendelkezésre dajka kutya.

A színbeli eltérések (pl. fehér foltok) eltüntetése vagy más manipulációk alkalmazása kizáráshoz vezetnek.

 

10. Almonként törzskönyvezhető utódok száma

 

A HDK által tenyésztésre engedélyezett szülőktől a törzskönyvezési szabályzatnak megfelelően dokumentálva született valamennyi utód törzskönyvi nyilvántartásba kerül. Részükre a származási adataikat igazoló, hiteles származási lap az egyedi megjelölés (chip) után kiadható.

 

11. Életteljesítmény

 

Egy szuka élete során legfeljebb 6 alkalommal nevelhet fel kölyköket. A tenyésztő írásban beadott és indokolt kérésére az adott szuka esetében a HDK egyedi elbírálás alapján az említett határ feletti alom felnevelését is engedélyezheti.

 

12. A tenyészérték meghatározása

 

A tenyészértéket az egyed tenyészalkalmasságának megállapításával határozhatjuk meg. A tenyészalkalmassági vizsgákon, kiállításokon, tenyészpróbákon, a kiválasztás a fenotípus, fajta, jelleg, küllem, idegtípus és a genotípus származás alapján történik.

A HD-1, HD-2 diszplázia besorolású egyedek alkalmasak tenyésztésre.

 

13. Általános tudnivalók a csípőízületi diszpláziáról (HD)

 

A csípőízületi diszplázia egy kóros elváltozás a csípőízületi vápa és a combcsont forgója ízesülésénél. A csípőízületi diszplázia fokozatai az enyhe esetektől a súlyosig lehetségesek. Az anyaországi egyesület tenyésztői e betegség ellen küzdve kötelező vizsgálatot vezettek be és régóta alkalmazzák a szigorú tenyésztési szelektálást.

 

A HDK előírásai:


A csípőízület helyzetének megállapítását a röntgenvizsgálat mutatja ki. A vizsgálat az alábbiak szerint történik:

A csípőízületi diszplázia vizsgálatát bármely Magyarországon bejegyzett állatorvos elvégezheti. A vizsgálat betöltött 12 hónapos kortól fogadható el. A HDK által kijelölt kiértékelő bizottság a felvételt kiértékeli, melyhez formanyomtatványt a klub biztosít. A klub által nem elfogadott eredmény esetén, a szűrés egyszer megismételhető, de a második eredmény véglegesnek számít. A vizsgálattal megbízott orvos a vizsgálat előtt köteles a kutya chipszámát ellenőrizni, és azonosítani az eredeti származási bizonyítványon szereplő számmal. Az egyezőséget a dátum, a szám beírásával, valamint aláírásával igazolja. További részletek a klub honlapján.

Német tenyészalkalmassági vizsgához (ZTP) csak a német Dobermann Verein HD formanyomtatványa használható (HDK-tól igényelhető) és a kiértékelés is kizárólag Németországban történik. Ennek további részletei a klub honlapján van közzé téve.

 

HD fokozatok:

- HD-l Mentes, tenyészthető

- HD-2 Majdnem mentes, tenyészthető

- HD-3 Enyhe, nem tenyészhető

- HD-4 Közepes, nem tenyészthető

- HD-5 Súlyos, nem tenyészthető

 

14. Tenyésztési alapfogalmak, a tenyésztés módszere

Tenyésztésnek nevezzük az állattartó embernek azt a céltudatos tevékenységét, amikor az egyes állatfajok szaporodását úgy irányítja, hogy az utódok jobb és hasznosabb tulajdonságokkal rendelkezzenek, mint elődeik.

A kutyatenyésztő arra törekszik, hogy a tenyésztés eredményeként nyert kutyaegyedek hordozzák szüleik tulajdonságait, vagy küllemileg és a munkateljesítmény szempontjából jobb eredményt produkáljanak.

A tenyésztés tehát nemesítési eljárás, szemben a minden céltudatosságot nélkülöző szaporítással. Az a kutyatartó, aki nem törődik a kan és a szuka kiválasztásával, hanem az utódok létrehozását a véletlenre bízza, vagy kutyájához ötletszerűen választ partnert, nem végez tenyésztői munkát, mindössze a kutyafajt szaporítja új egyedekkel.

A tenyésztői tevékenységhez ismerni kell az alapfogalmakat.


Faj:
Egy fajban tartoznak azok az állatok, amelyek legfontosabb tulajdonságaikban megegyeznek, azonos életmódot folytatnak és egymás között termékenyen szaporodnak.

Fajta: A fajt a faji bélyegek, míg a fajtát csak a szűkebb állományra jellemző fajtabélyegek határozzák meg (csak fajtatiszta kutyákat tenyésztünk). A fajtára jellemző bélyegeket a fajta-standard foglalja össze.

Tenyészetnek nevezzük azt a kutyacsoportot, amely már legalább két-három nemzedéken át folytatott tenyésztési múltra tekint vissza, és a tenyészet állományában néhány értékes tulajdonságot sikerült rögzíteni. A törzstenyészet ennél magasabb rendű állomány, ahol már kialakult családok és vérvonalak vannak a meghatározott, előnyös tulajdonságokra vonatkozóan.

Zárt tenyészetnek nevezzük azt a tenyészállományt, amely hosszabb ideje nem vesz igénybe idegen tenyészállatot a minőségjavítására, hanem ezt saját állományában oldja meg. Természetesen ehhez legalább három-négy hímivarú tenyészkutyára van szükség, mert enélkül a rokontenyésztés veszélyeivel kell számolni.

Rokontenyésztés: egymással rokonságban lévő tenyészkutyák párosítása, valamilyen tulajdonság rögzítése érdekében, a szoros rokontenyésztés során közeli rokonokat pl. testvért testvérrel párosítunk.

Beltenyésztés: olyan kutyákat párosítunk egymással, amelyek lényegesen közelebbi rokonságban vannak egymással, mint az átlagos rokonsági fok a fajtán belül.

Vonaltenyésztés célja az, hogy egy meghatározott tulajdonságot rögzítsen egy állomány keretében. Az adott tulajdonság egy meghatározott kanra jellemző és azt a tulajdonságot kívánjuk egy nagyobb létszámú törzsben kialakítani és megtartani.

A kutyatenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek

  1. Rokontenyésztés

A rokontenyésztés lényege egyes ősök megismétlődése az előző nemzedékekben és ezzel bizonyos tulajdonságok valószínű felhalmozódása a rokontenyésztéssel nemesített egyedek öröklési anyagában. Ez a felhalmozódás kívánatos mindaddig, amíg előnyös tulajdonságról van szó. A rokontenyésztés alkalmazásakor ennek az ellenkezője is kialakulhat, és számunkra kedvezőtlen tulajdonságok rögződhetnek és terjedhetnek el. A rokontenyésztés kétélű fegyver, mert általa nem csak a jó, de a rossz tulajdonságok is rögződhetnek. Sikerességének elsődleges feltétele, hogy megfelelő anyaggal dolgozzon a tenyésztő, ha egészséges, termékeny, jó tulajdonságokkal rendelkező kutyákat választ ki, úgy kedvező eredmény kap, míg ellenkező esetben az ellenállóképesség csökkenése és degeneráció lép fel, mely az állomány teljes leromlását okozza.

A rokontenyésztés kockázatos módszer, azonban, ha utódvizsgálattal végzett rendszeres ellenőrzés mellett alkalmazzák, lehetéses, hogy kimagasló teljesítményű tenyészállat lesz a kockázatvállalás jutalma.

b. Vonaltenyésztés

A vonaltenyésztés a rokontenyésztés különleges módja, melynek lényege az, hogy bizonyos fokú rokontenyésztéssel meghatározott, kívánatos jó tulajdonságokra kiegyenlített állatcsoportot hozunk létre. Ezeket a csoportokat nevezzük tenyészvonalaknak. A tenyészvonal egyedeinek kölcsönös párosítása a vonaltenyésztés, amely egy rendkívül gyakran alkalmazott nemesítési eljárás.

 

c. Vérfrissítés

 

A vonalak által meghatározott állományban, ha a rokonság miatt esetleg túltenyésztési jelek jelentkeznének, akkor célszerű a vérfrissítés céljából idegen tenyészegyedeket behozni. Vérfrissítésre idegen örökletes anyaggal rendelkező hímivarú tenyészkutyákat használhatunk fel, de úgy, hogy tenyésztésbe vételük a vonalban kialakított előnyös tulajdonságokat ne befolyásolja, tehát javító hatásuk kizárólag az élet- és ellenállóképesség növelésében mutatkozzék meg.

 

d. A tenyészkiválasztás módszerei

A tenyészkiválasztás a tulajdonképpeni szelekció, amikor mesterségesen szabályozzuk, hogy a fajtán (vagy tenyészeten) belül egyes állategyedek egyáltalán ne hozhassanak létre utódot, míg más egyedek a maximális számú utódot produkálhassák. A tenyészkiválasztással az általunk kívánt tulajdonságokkal rendelkező hím- és nőivarú egyedeket válogatjuk ki a tenyésztés céljára, hogy az általuk létrehozott utódokban a kívánt tulajdonság meg legyen.

A szelekció célja olyan új nemzedék létrehozása, amely a hasznos tulajdonságok tekintetében jobb vagy legalább olyan jó, mint elődei. Legeredményesebb a szelekció akkor, ha az új nemzedék egy tulajdonságcsoport szempontjából felülmúlja a kiindulási tenyészanyag átlagát.

A szelekció alapja az egyed használati teljesítményértéke, mely a kutya fenotípusában nyilvánul meg. A fenotípus az állategyed tulajdonságainak összessége, mely az egyeden látszik és az örökletes alap (genotípus), valamint a környezet hatásainak (paratípus) eredője. Az utóbbi jelenti azokat a környezeti feltételeket, amelyek között a kérdéses örökletes tulajdonság megvalósult és állandósult. Az állat fenotípusa tehát a genotípustól és a paratípustól függ. Ha a tenyészkutyákat csak a látható tulajdonságaik alapján szelektálnánk, akkor feltétlenül előfordul, hogy rossz genotípusú egyedeket tenyésztésben veszünk, viszont jó örökletes alappal rendelkező, de a környezet miatt rossz teljesítményt mutató egyedeket kizárjuk a tenyésztésből. A rossz genotípust tehát a jó környezethatásokra kialakult tulajdonságok elfedhetik, ezért a jó teljesítményű kutyának gyenge képességű utódai lehetnek.


A tenyészkiválasztás során a fenotípus felismerése elsődlegesen fontos követelmény, ez pedig kizárólag az ivadék- vagy utódvizsgálattal oldható meg.

Összességében megállapíthatjuk, hogy azonos feltételek között a jó genotípusokat a jó

fenotípusok között kell keresni.

A szelekció során vizsgálnunk kell a tenyészegyed:

-        tenyészértékét, vagyis genotípusát a kívánt tulajdonságokra vonatkoztatva, módszere az utódellenőrzés,

-        használati értékét, mely abból a közvetlen haszonból ered, amit a kutya gyakorlati alkalmazása során produkál, módszere a teljesítményvizsga,

-        származási értékét, melyen az ősök ismert tulajdonságai alapján végzett tenyészértékbecslést értjük (nem azonos a tenyészértékkel).

A tenyészértéket az elődök és a testvérek, a saját, valamint az utódok teljesítménye alapján lehet megbecsülni.

e. Az ivadékvizsgálat vagy utódellenőrzés módszerei

A klasszikus módszer az anya-leánypárok összehasonlításának módszere, melynek lényege, hogy az apaállatot leányainak és azok anyáinak teljesítményértéke között mutatkozó különbség alapján értékelik.

Az egykorú kenneltársak összehasonlításának módszere azt jelenti, hogy egy apaállat utódait összehasonlítják kortársaikkal, más apaállat azonos körülmények között felnevelt utódaival. Ezen módszerek hátránya, hogy biztosítani kell az azonos felnevelési és tartási körülményeket.

A rotációs fedeztetés módszer lényege az, hogy különböző apaállatokkal azonos anyákat fedeztetünk és a kapott utódok teljesítménye alapján minősítjük az apaállatokat.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy az ivadékvizsgálat nélkül nem lehet céltudatos az állattenyésztés, hátránya viszont, hogy viszonylag későn tudjuk meg az eredményt, az adott tenyészállat értékét.

f. Öröklés és egészség

 

Az öröklődő hibák hordozóit az állomány örökletes anyagából egy egészséges állomány létrehozása érdekében feltétlenül el kell távolítanunk. Ennek egyik módja a tenyészállatok genotípusában felismerni a kedvezőtlen faktorokat, mert ezek kizárásával elkerülhetjük azok felbukkanását.

Néhány azokból a veleszületett rendellenességekből, amelyeket a tenyésztőnek állománya egészséges genotípusa érdekében figyelembe kell vennie. Torz alkat, veleszületett vízkór, izületferdülés, az állkapocs ferdesége, borda- és csigolyaösszenövés, rövid gerincoszlop, kopaszság, vakság, a környezeti hatásoktól nem elkülöníthető faktorok okozta rendellenesség lehet pl. a halvaszületés, stb..

g. Öröklés és termékenység

 

A tenyésztés alapja a tenyészkutyák termékenysége. Az ezzel kapcsolatos rendellenességek öröklődése és ezzel együtt elterjedése az állomány létét veszélyezteti. A kanok esetében: párzási képtelenség, az ondósejtek fejlődési rendellenességei, rejtettheréjűség, a herék fejletlensége.

A szukák esetében: a petefészek fejletlensége, állandó ivarzás, a kétneműség.

A kutyák esetében a tenyésztőnek figyelembe kell venni az ivarzási zavarokat, a kicsiny alomszámot, a nehéz ellést, a rossz anyaságot és a magzatkori halandóságot is.

h. A párosítás alapelvei

 

A párosítás a tenyésztő legfelelősségteljesebb és a legnagyobb gondosságot igénylő tevékenysége, mely alapvetően meghatározza a következő nemzedék minőségét. Éppen ezért a kutya tenyésztőjének azt tartják, aki a párosítást elvégezte. A párosítás annál sikeresebb, minél nagyobb létszámú kutyából lehet kiválasztani a megfelelő tenyészpartnert.

A párosítás általános szabályai:

-        Az egyik küllemi, testalakulási hibát az ellenkező irányú hibával javítani nem lehet, pl. pontyszerű harapást csukaszerű fogazattal, zárt szögelésű végtagot nyitott szögelésűvel, stb. Ezt csak hibátlan egyed beállításával lehet megoldani.

-        Kis termetű szukára lehetőleg ne vigyünk rá túl nagy termetű kant, mert a nagy magzatok miatt az elléssorán problémák jelentkezhetnek.

-        Finom szervezetű tenyészszukára nem célszerű durva szervezetű kant rávinni és fordítva.

-        A munkaképességben jelentkező hibákat nem lehet az ellenkező tulajdonságokkal javítani, pl. a flegmatikus idegtípust nem lehet javítani az utódokban kolerikussal, hanem kizárólag kiegyensúlyozott szangvinikus típusú kutya igénybevételével.

A párosítást terv szerint kell végezni. Célszerű a kijelölt kan mellé egy másikat is beállítani tartaléknak, mert előfordulhat, hogy a szuka tüzelését kénytelenek vagyunk kihagyni a kan esetleges fedezési problémái miatt, vagy a szuka a kijelölt kant ellenszenv miatt nem veszi fel.

Első fokú rokonok párosítása csak a HDK előzetes engedélye alapján lehetséges. Első fokú rokonok: anya-fia, apa-lánya, alomtestvérek, de azon kutyák is, melyek ugyanazon apa és anya korábbi vagy későbbi párosításából származnak.

 

15. A fedeztetés, ellés és a született kölykök bejelentése, nyilvántartása

  1. Fedeztetés bejelentése

A fedeztetés tényét a HDK honlapjáról letölthető fedeztetési bejelentés formanyomtatványon a fedeztetéstől számított 8 napon belül a szukatulajdonos köteles bejelenteni.

  1. Alombejelentés

A tenyésztő köteles a megszületett almot a HDK honlapjáról letölthető alombejelentő formanyomtatványon az alom megszületése utáni 4 hetes korig ajánlott levélben postai úton a klub címére bejelenteni a mindenkor érvényben levő díjtáblázat szerinti díjfizetés mellett.


Az alombejelentéshez szükséges dokumentumok:


- alombejelentő (olvashatóan, hiánytalanul kitöltve, tenyésztő aláírásával)
- fedeztetési igazolás (olvashatóan, hiánytalanul kitöltve, kan és a szuka kutya tulajdonosának aláírásával)
- kan és szuka kutya tenyészengedélyének és a származási igazolásának mindkét oldali fénymásolata
- valamint az esetleges kiállítási, munkavizsgák, szűrővizsgálatok eredményeinek másolata.

c. A kölykök azonosítása, leírása, egyedi azonosítóval történő ellátása

A tenyésztőnél születendő kölyköket EU konform módon, ISO szabványnak megfelelő mikrochippel kell megjelölni. A chipbeültetés során az állatorvos tölti ki az „Igazolás transzponder (mikrochip) behelyezéséről” című nyomtatványt, mely a HDK honlapjáról letölthető. Ezt a nyomtatványt a tenyésztő, olvashatóan, hiánytalanul kitöltve, 2 példányban viszi magával az állatorvoshoz, amikor a kölykök chipbeültetése történik. A nyomtatványon rögzítve van a beültető állatorvos neve, a tenyésztőneve és címe, a dobermann fajta, az alom születésének napja, a megjelölt kutyák ivara, neve, színe és a beültetett transponder száma. A chip beültetése során a nyomtatványt az állatorvos aláírásával és bélyegzőjével, a tenyésztő aláírásával hitelesíti, majd az elkészült igazolás egy példányát a tenyésztő az alomellenőrzéskor átadja az alomellenőrnek. A második példány az állatorvosnál marad. Az állatorvosok a chippel megjelölt kutyák adatait az országos adatbázisban rögzítik, a tenyésztő adataival együttesen.

 

d. Alomellenőrzés / Tenyészhely ellenőrzés

Az alombejelentő alapján, az alomellenőrzést a HDK által kijelölt alomellenőrök végzik.
A HDK lehetőség szerint, a tenyésztő lakóhelye szerinti legközelebbi ellenőrt jelöli ki. Az alomellenőr a kiskutyák 7-8 hetes korában megy a tenyésztőhöz, de csak az első oltás és a transponder behelyezése után, a tenyésztővel előzetesen egyeztetett időpontban.

Az alomellenőrzés során, az ellenőr először a tenyészhelyet vizsgálja. Erről jegyzőkönyvet készít. (Tenyészhely ellenőrzési jegyzőkönyv).

Az ellenőrzés során, az ellenőrzést végző gondot fordít a tenyésztő – különös tekintettel az első almot lehozóra – megfelelő információkkal történő ellátásáról is!

Az alomellenőrzéskor az anya kutya és az összes kiskutya bemutatása szükséges. (kivétel elfogadható ok, pl. pusztulás). Az alomellenőrzésről is jegyzőkönyv készül. (Alomellenőrzési Jegyzőkönyv) Az azonosítás alapja a „Fedeztetési Igazolás”, az „Alombejelentő”, valamint az „Igazolás transzponder (microchip) behelyezéséről” című nyomtatvány. Ezek alapján az ellenőr ellenőrzi az anyakutya és a kölykök chipszámát. Amennyiben az azonosítás során vita merül fel az azonosságot illetően, a származás hitelességét DNS vizsgálattal kell megerősíteni. A vizsgálatot hatósági jogosítvánnyal felruházott laboratórium végezheti.

Ezután az ellenőr egyenként vizsgálja a kiskutyák fajtajellegét, fejlettségét, általános egészségi állapotukat, valamint az anyakutya állapotát.

Az ellenőrzés során az észrevételeket, az esetlegesen felmerülő hiányosságokat minden esetben a jegyzőkönyv megfelelő rovatában rögzíteni kell!

Mindkét jegyzőkönyv két példányban készül, melyeket a tenyésztőnek és az alomellenőrnek is alá kell írnia. Egy-egy példány a tenyésztőnél marad, egy-egy példányt az ellenőr a HDK-hoz továbbít.
Az alomellenőr nem hoz tenyésztési döntéseket, csak felméri és jegyzőkönyvben rögzíti a látottakat!
A HDK Tenyésztési Bizottsága, a beérkezett jegyzőkönyvek alapján dönt az alom, illetve a tenyészhely elfogadásáról.
Alapos ok, hiányosságok esetén a Bizottság új ellenőrzés időpontját határozhatja meg, mely ellenőrzés költségeit a tenyésztő viseli. Ha a kifogásolt hiányosságok az ismételt ellenőrzés idejére sem kerültek kijavításra, úgy az alom törzskönyvezése megtagadható.

Alapos ok: az alom fajtajellegnek nem felel meg (ebben az esetben nincs ismételt ellenőrzés), túlzott mértékű fejletlenség, nem megfelelő egészség, állatvédelmi törvények megsértése stb.

Az alomellenőr saját almát nem ellenőrizheti! Származási lapot csak az a kölyök kaphat, aki az alomellenőrzéskor jelen van. Kölyköt nyolc hetes kor előtt eladni tilos! (Kormányrendelet)
A későbbi félreértések elkerülése érdekében, a tenyésztő engedélyével, az alomellenőr a tenyészhelyről és a kiskutyákról fényképfelvételt is készíthet.

Az elkészült származási lapokat a HDK a tenyésztő részére postai utánvéttel megküldi.


Egy alom kutyáinak az elnevezésénél arra kell figyelni, hogy mindegyik név ugyanazzal a betűvel kezdődjön. Az első alom kölykeinek neve A-val kezdődjön, a további almoknál pedig az ABC sorrendet kell betartani. A nevek ugyanabban a tenyészetben leghamarabb 12 év elteltével ismétlődhetnek.

A 98/2013 (X. 24.) VM rendelet alapján, egy személy egy kennelében egy naptári évben legfeljebb 9 almot regisztrálhat.

A tenyésztő köteles minden név, cím és egyéb adatváltozást 30 napon belül a HDK felé, a Klub címére jelezni. („Adatváltozás bejelentése” című nyomtatvány)

 

16. Tenyésztési Bizottság / Tenyésztési Vezető

 

A HDK Tenyésztési Bizottsága a tenyésztéssel kapcsolatos tanácsadásban mindenki számára rendelkezésre áll. A Tenyésztési Bizottságot tapasztalattal rendelkező tenyésztők alkotják. A Tenyésztési Vezető a Tenyésztési Bizottság Elnöke. A tenyésztés vezetésével megbízott személynek a 64/ 1998 FVM rendelet 12. §.(3) bekezdésében rögzítettnek kell megfelelnie. A Tenyésztési Bizottság ellenőrzi a Tenyésztési Szabályzat betartását. A Tenyésztési Bizottság felügyeli a tenyésztést, a tenyésztési előírások betartását a tenyésztési ellenőrökön keresztül. A Tenyésztési Bizottság az örökletes defektusokat dokumentálni és értékelni köteles, szükség esetén ezek leküzdésére intézkedési javaslatot tesz. Gondoskodik a tenyésztési ellenőrök elméleti tudásának fokozására, feladatuk kellő szinten történő ellátásához.

A Tenyésztési Vezetőt felkérés után a HDK Elnöksége nevezi ki. A Tenyésztési Bizottság tagjait a HDK Elnöksége választja.

Tenyésztési ellenőr (alomellenőr)

A tenyésztési ellenőrök a tenyésztők közvetlen partnerei. A tenyésztési ellenőröket javaslat alapján a HDK Elnöksége nevezi ki. Minden tenyésztési ellenőr a HDK képviselője.

Rendelkezniük kell megfelelő tenyésztési tapasztalatokkal a dobermann fajta terén és tevékenyen együtt kell működniük a Tenyésztési Bizottsággal. Ezen felül megfelelő feljegyzéseket kell vezetniük. Csak a Tenyésztési Bizottság beleegyezése után tevékenykedhet a tenyésztési ellenőr az Egyesületben.

A tenyésztési ellenőrök kötelesek a tenyésztőknek a dobermannok tartásával és tenyésztésével kapcsolatban felmerülő kérdésekben tanácsot adni. Nekik is felügyelniük kell a törzskönyv használatára vonatkozó rendelkezések és a tenyésztéssel kapcsolatos szabályok betartását.
A Tenyésztési Bizottságnak jogában áll a tenyésztési ellenőröket visszahívni.

 

17. Származási lap

 

A származási lap egy törzskönyvi kivonat, amit a HDK ad ki a törzskönyvi bejegyzések alapján. Hitelesítése bélyegzővel és aláírással történik. A származási lapon fel kell tüntetni a HDK, a magyar kinológiai csúcsszervezet, valamint az FCI emblémákat. A származási lapon az egyed tenyészminősítése is szerepel (elite, standard, base megjelöléssel). Az ősök győztes címei, kiképzési fokozatai, HD eredménye felvezethető, ha azok dokumentáltan igazoltak (az FCI szabályzata szerint). A HDK származási lapja hiteles okirat. A tulajdonos változás igazolásának helye a származási lap hátoldalán található, az új tulajdonos neve, címe feltüntetésével, továbbá az átadás kelte az új tulajdonos igazoló aláírásával. A kutya tulajdonosának változását a HDK-nak 30 napon belül jelenteni kell. („Tulajdonjog átírás” című nyomtatvány)

 

a. Tulajdonjog

 

A származási lap tulajdonosa a HDK.

b. Birtoklási jog

A származási lap birtoklási joga a kutya tulajdonosát illeti meg. A származási lap hiteltelenségének gyanúja esetén a HDK a felmerült problémák tisztázásának idejére a származási lapot bevonhatja.

 

c. Érvényvesztés

 

Az elveszett származási lapot nyilvánosságra hozottan érvénytelennek kell nyilvánítani. Indokolt esetben térítés ellenében másodlat adható ki, azon jól láthatóan fel kell tüntetni a másodpéldány megjelölést. A származási lap elvesztésének tényét a HDK hivatalos honlapján (www.hdk.hu) közzé teszi.

 

d. A kutya tulajdonosának változása

 

A kutya átadásakor a tulajdonos köteles a származási lapra az átadás időpontját felvezetni és aláírásával azt igazolni. Az átírást az új tulajdonos kérvényezheti a HDK-tól a formanyomtatványon keresztül, az átírás díját az új tulajdonos az érvényes díjszabás szerint köteles megfizetni.

A származási lap a HDK tulajdona marad, és csak a kutya mindenkori tulajdonosának vagy egyéb jogosultnak a kezébe adható. A HDK mindenkor kérheti, ellenőrizheti a származási lap meglétét.
A származási lap tulajdonosi joga a törvényi előírásokhoz igazodik. Egy kutya eladása esetén a származási lapot ingyenesen a vevőnek át kell adni.

Minden tulajdonosváltást be kell jegyezni a származási lap megfelelő hasábjába.

 

18. Regisztráció

 

Egy olyan dobermann fajtájú chippel ellátott kutyát, amelynek ismeretlen a származása, regisztrációba lehet venni. A kutyát be kell mutatni egy fajtabírónak, aki megállapítja a fenotípusát. Ezután a tulajdonos kérheti a HDK-tól a kutya regisztrációba vételét. A regisztrált dobermann részt vehet fajtakiállításokon és munkaversenyeken, de nem vehet részt tenyészszemlén és nem lehet tenyésztésbe vonni.

 

19. A törzskönyv zárása

 

A tagoknak és nem tagoknak a törzskönyvet egy meghatározott időszakra le lehet zárni, ha azok a tenyésztési szabályzat ellen súlyosan vétenek.

 

20. Díjak megállapítása

 

A törzskönyv használatának díját, valamint az összes tenyésztéssel kapcsolatos szolgáltatási díjakat a HDK Elnöksége határozza meg. A nyilvánossá tétel a HDK honlapján történik (Díjszabás).

 

21. Szabálysértések

 

A Tenyésztési Szabályzat betartásáért a HDK Tenyésztési Bizottsága a felelős, annak betartásának ellenőrzése a megbízott tenyésztési ellenőrök joga és feladata.

A fent felsorolt tenyésztési szabályok megszegése esetén a Tenyésztési Bizottság dönt a büntetés mértékéről. A HDK tagjai a tudomásukra jutott, Tenyésztési Szabályzattal összefüggő szabálysértéseket, kötelesek jelenteni a Tenyésztési Bizottságnak. Az állatvédelmi törvény, a tenyésztési szabályok, a Tenyésztési Bizottság határozatai ellen elkövetett szabálysértések, büntetési díjat, törzskönyvezés felfüggesztését, törzskönyv zárolását, tenyésztési jog megvonását, a tag kizárását eredményezheti. Az esetek minőségi fokát a Tenyésztési Bizottság bírálja el.
Akik a tenyésztési folyamatban rögzített bejelentési kötelezettségüknek nem, vagy nem határidőre tesznek eleget, az adott díjak kétszeresét kötelesek megfizetni.

Az a tenyésztő, aki a törzskönyvezési eljárásoknál a bejelentési kötelezettségeket elmulasztja vagy a kölykök születésétől számított 180 nap után kérelmezi törzskönyvezést, a Tenyésztési Bizottság az egyértelmű azonosítás végett DNS vizsgálatot rendelhet el. (HDK által elfogadott vizsgálati hely a Szent István Egyetem) A vizsgálatdíj a tenyésztőt terheli!

A szabálysértési szankciók alá vontaknak lehetőségük van 30 napon belül a HDK Elnökségének állásfoglalását kérni. Az Elnökség döntése végleges.

 

22. Egyéb rendelkezések:

 

A Tenyésztési Szabályzat és annak jogkövetkezményei vonatkoznak a HDK tagsággal nem rendelkező, de dobermann fajtájú kutyát tenyészteni szándékozó tenyésztőkre, akik az általuk tenyésztett kölyköket a HDK ebtörzskönyvébe regisztráltatni szeretnék.

Minden dobermannt tartó és tenyészteni szándékozó köteles önmaga tájékozódni a tenyésztési szabályokról, a HDK által biztosított információs anyagokból.

Jelen Tenyésztési Szabályzatban nem szabályozott kérdések tekintetében a Hungária Dobermann Klub Alapszabálya, Tenyészalkalmassági vizsga szabályzata és a Törzskönyvezési Szabályzat szerint kell eljárni.


A kihirdetés napja előtt keletkezett FCI által elfogadott szervezetek, valamint az előzőleg elismert tenyésztői szervezet törzskönyvi adatait, származási igazolásait, teljesítményvizsgálat eredményeit és nemzetközi címeit a HDK elfogadja.

Ezt a javításokkal egységes szerkezetbe foglalt tenyésztési szabályzatot a HDK Elnöksége megtárgyalta és 2014. május 19-én elfogadta.


Hatályos a kihirdetést követő napon.

 

Dohóczki Tamás
         a Hungária Dobermann Klub Elnöke