Lássuk tisztán dobermannunkat, a fajta érdekében!

A kutyatenyésztésben is, a természetes kiválasztódás helyét, majdnem teljes egészében átvette a tenyésztő tevékenysége, ezért maga a tenyésztés óriási és egyre inkább növekvő felelősség.
Tehát a már meglévő minőség megtartása illetve a hibák kiküszöbölése folyamatos tanulást, fejlődést, figyelmet igényel. Az új igényeket pedig nem a kereslet, hanem a fajtán belüli eredményes,  még inkább a legeredményesebb egyedek állítják fel. Ők a fajta elitjei, ők határozzák meg a fajta fejlődését ők a vonalalapítók és ezen egyedek genetikájára épülnek majd a jövőbeni vonalalapítók. Az eredményes utódokat produkáló eredményes kutya minden esetben tudatos, nagymértékű körültekintést és szaktudást igénylő, szakmai tenyésztés eredménye. Nézhetünk rá, mint végtermékre és nézhetünk rá, mint alapanyagra egyaránt. Amennyiben tenyésztéshez használjuk, meg kell ismernünk a vonalára jellemző tulajdonságokat és szem előtt kell tartanunk ezeket.
 Előfordulhat, hogy akár rendhagyóan magas minőségű szukánkhoz nehezen vagy szerencsétlen esetben sosem találjuk meg a vele együtt kiváló egyedeket produkáló fedezőkant, ez is mutatja, hogy a genetikában mennyi variációs lehetőség rejlik A vonaltenyésztés éppen ezért szükséges és elengedhetetlen eszköz. Legjobban a tulajdonos ismeri kutyáját, ezért fontos, hogy aki eredményt szeretne elérni a tenyésztésben tudjon elvonatkoztatni magából a kötődésből származó elfogultságtól és használja a tenyésztés legfontosabb eszközét, a szelekciót. Ma már az egyedszámból kifolyólag szükségtelen, sőt abszolút káros a gyenge példányok tenyésztésbe vonása, hisz ezzel a fajta megítélését, népszerűségét és mindezek előtt elsősorban társaságából adódó öröm mértékét mozdíthatjuk el negatív irányba. Sokaknak sajnos, egy élet munkája is kevésnek bizonyul a cél elérésében, amely ez esetben az eredményes utód. Erre tekintve feltehetjük a kérdést, hogy érdemes-e akár tudatlanságból akár dacból nem megfelelő küllemű gyenge karakterű kutyával tenyészteni és a csodára várni, ami sosem jön el? Ha a válasz nem egyértelmű akkor a kudarc az, ami majd megadja a választ.
Természetesen a kutyatenyésztés nem útvesztő. Rengeteg az útjelző és a lehetőségek tárháza folyamatosan bővül. A globalizációval és kísérőjelenségeivel egyre magasabbra szárnyalhatunk, egyre komolyabb célokat tűzhetünk ki és el is érhetjük azokat. Fontos, hogy felismerjük, hogy mindannyian egy cél érdekében munkálkodunk.  Senki sem engedheti meg magának, hogy saját sikertelensége, ismereteinek hiányossága illetve könnyelműsége más ember kudarcává váljon. A tenyésztéshez szükséges követelmények, standardok, tenyész szemlék, a kiállítások mutatják a helyes utat.  Rendszerüket komoly szakemberek dolgozták ki és amennyiben szükségesnek találtatik változtatnak is rajta. A fajta érdekében? Vagy a leendő gazdik érdekében? A válasz, mindkettő érdekében . Persze senki sem úgy indul, mint profi. A kezdetekben ezért szükség van a józan ítélőképességre, a törekvés a tapasztalat helyes úton történő megszerzésére a lemondás és a kitartás képességére.
Tény, hogy a kutyatenyésztésre sokan mint hobbira tekintenek azonban erre nem a hobbi a megfelelő szó. Tarthatunk kutyát hobbiból, sétáltathatjuk, kutyaiskolába, kiállításokra járhatunk vele, ez a része valóban hobbi. Viszont ha felvállaljuk a tenyésztés felelősségét, azon nyomban hivatássá válik. Miért? Mert ezzel kezünkbe kerül a lehetőség, hogy szomorúságot vagy örömet okozzunk nem csak a leendő tulajdonosnak, hanem inkább annak a kis élőlénynek, amely kísér bennünket már 100 éve, amely túlélte az elmúlt század viharait, kegyetlenkedéseit, amely lenyűgöz, megnevettet, elgondolkodtat és végtelenül szeret bennünket és amelyet úgy hívunk, hogy dobermann. Egy  vitathatatlanul legendás fajta, egy olyan munkakutya, amelyre nem mint gépre kell tekintenünk, Ő  nem az a fajta, Ő az, aki nem csak a rutint használja munkája során. A dobermannra, mint műszerre tekintsünk. A műszer megbízható, ameddig rendeltetés szerűen használjuk és ameddig nem kerül bele porszem. Hát figyeljünk rá, viseljük gondját, hogy még sokáig dobermann maradhasson.

Szokol Erika