Az FCI II-es fajtacsoportba tartozó, munkavizsgára kötelezett fajtája.

Standardja a 143-as szám alatt regisztrált. (1994.02.14)

Német fajta, első tenyésztőjéről Friedrich   Luis Dobermann –ról (1834-1894 ) kapta nevét, viszonylag fiatal fajta. Dobermann úr adóbehajtói és gyepmesteri   feladatot látott el Apolda városában, így joga volt a városban szabadon kószáló ebek begyűjtésére és ebből a „készletből”   különleges     kemény , megfélemlíthetetlen  kutyákat tenyésztett.

A dobermann fajta kialakításában jelentős szerepet jelentettek   az ú.n. mészáros kutyák, melyek az akkori körülményekhez képest kitenyésztett fajtának számítottak. Ezek a kutyák a mai rottweiler   kialakulásában is szerepet játszottak, ill. juhászkutya típusú barnás-vörös jegyeket viselő ebekkel keveredtek, melyek Thüringiában voltak gyakoriak.

Ezekből a típusokból tenyésztették ki az 1870-es években  a Dobermannt.

Dobermann úr halálát követő 20 év múlva az akkori egyedek már alig hasonlítottak őseikre. Dobermann úrtól Otto Göller földbirtokos és likőrgyáros vette   át a stafétabotot és kegyetlen szelekcióba kezdett. Megalapította az első tenyészetet (von Thüringen kennel ). A fajta nagy mértékben szaporodott, egyre nemesebbé vált.

1897-ben szerepelt először dobermann kiállításon, Erfurtban.

Majd 1899-ben megalakult a Német Dobermann Klub (DV).

A dobermanntenyésztés középnagy, erőteljes és izmos felépítésű kutyákra törekszik, mely kiváló   szubsztanciája  mellett eleganciát és nemességet sugároz.

Általános megjelenése:

Középmagas, erőteljes, izmos kutya .

Elegáns vonalai, büszke tartása, határozott, temperamentumos   egyénisége tette eszményképpé.

Megjelenése sem túl durva, sem túl finom nem lehet.

                                 durva felépítésű                                   túlfinomult

Főbb arányai:

alkata, főleg a kanoké, majdnem quadratikus, négyzetes.

A mellkasmélység kb. a marmagasság fele.

                                

                 magasra állított                                                                 rövid lábú

Karakter, wesen:  

alapvetően barátságos és békés,   ragaszkodó kutya. Előny, ha a kutya közepes temperamentummal  bír. Kívánatos a közepes ingerküszöb.   Környezete felé érdeklődést tanúsítson.

Fej:

erős, a kutya alkatához illően arányos, tompa ék alakú. Felső fejvonalak párhuzamosak.

                           

Stop:

mérsékelt, közepesen kifejezett.

Orr:

jól fejlett, nagy orrtükör, nagy orrnyílásokkal. Oldalról nézve enyhén elhegyesedő. Fekete színű kutyáknál   az orr fekete, barna színűeknél barna.!

Fang:

a koponyával arányos és erős, 1:1 arányban.   A jó fangszélesség az alsó és felső metszőfogaknál   is megkövetelt.

Ajkak:

feszesek , rásimulnak az állkapocsra. Követelmény a sötét pigment.

Állkapocs / harapás / fogak:

erős széles állkapocs, ollós harapás. Korrekt és komplett fogazat 42 fog.                            (p+ megengedhető ) Bármi ettől eltérő hibának számít.

Szemek:

közepesen nagyok, mandula vágásúak és sötét színűek ! A szemhéjak feszesek szemhéjszélek szőrrel borítottak.


Fülek:

magasan tűzöttek, ha vágottak, akkor párhuzamosan állnak ,   amennyiben vágatlanok úgy középnagyok, elülső peremükkel a pofához simulnak, a szájzug vonala alá nem érhetnek.

                               korrekt fültűzés     alacsonyan tűzött   „pofás” fej

Nyak:

A fejével nagyjából megegyező hosszúságú - száraz, izmos.

Csonka piramis alakú, felső részén könnyedén ívelt.

                 keskeny, gyenge nyak           szarvasnyak           vaskos nyak

TÖRZS

Mar:

jól ívelt, határozott, hosszú, izmos.

Hát:

rövid és feszes, egyenes, jól izmolt.

Ágyék:

rövid, feszes, egyenes, nagyon jól izmolt.

A felső vonal a far irányába enyhén lejtős. A nyak, mar, hát, ágyék és far kötése erős, az átmenetek törésmentesek.             

             A hibás felső vonalak megbontják a körvonal harmóniáját:

                                 

Mellkas:

hossza és mélysége a törzs hosszával arányos. A mellkasmélység   megközelítőleg a marmagasság felét éri el. Közepesen ívelt, jól hátranyúló bordázat, jól fejlett előmell.

Felülről nézve nem túl széles, vagy keskeny.

Hasvonal:

enyhén felhúzott, elegánsan ívelő, vagy egyenesen emelkedő.

                           

                       felhúzott has                                                         egyenes hasvona

l

MELLSŐ RÉSZ:

egyenes, egymással párhuzamos, erős, szikár elülső végtagok.

A mellkas és az előmell arányosan fejlett.

Lapockák:

a mellkasfalra jól felfekvőek, a szokásosnál enyhén meredekebben helyezettek ,kellően hosszúak.

Felkar:

megfelelően hosszú és jól izmolt, a lapockával bezárt szöge 105-110 fok.

Könyökök:

szorosan zártak, sem kifelé,sem befelé nem fordulhatnak.

Mellső lábszár:

erős és egyenes, jól izmolt.

Mellső lábtő:

nem túl hosszú, száraz, feszes.

Mellső lábközép:

kellően terjedelmes, száraz, feszes. Az elülső lábközép az elülső lábszár hossztengelyével kb.10 fokos szöget zár be. A dobermann mellső lábközepe kissé meredek.

Mellső mancsok:

rövidek, zártak, jól íveltek (macskamancsok ), a karmok rövidek és feketék. A talppárnák nagyok ,erősek, rugalmasak.

HÁTULSÓ RÉSZ

Far:

hosszú, széles, jól izmolt, dőlésszöge kb. 30 fokos.

Farok :

viszonylag magason tűzött. Ha nem vágott, akkor kb. a csánkig ér, szablya alakú, középmagasan, magasan hordott, de nem visszahajló, vagy kunkorodott.

Mivel a fajtában a farok alakja a kurtítás miatt sokáig nem volt szelekciós szempont, így egy ideig a hibákkal szemben kénytelenek vagyunk elnézőbbek lenni, kivéve a szerkezeti rendellenességeket (göbös, törött farok).

                           túl magasan tűzött farok               túl alacsonyan tűzött farok

Hátulsó végtagok:

erősek, hátulról nézve egyenesek és egymással párhuzamosak. Se nem túl szűk, se nem túl tág állásúak.

             

Comb:

hosszú, széles, erősen izmolt.

Térdek:

erősek, közepesen szögelltek.

Lábszár:

középhosszú, a hátsó végtag teljes hosszával arányos, jól izmolt.

Csánk:

erős, stabil, közepesen szögellt, mélyen helyezett.

Hátsó lábközép:

oldalról nézve a talajra merőleges, hátulról nézve egymással párhuzamosak.

Hátulsó mancsok:

rövidek, íveltek és zártak . A karmok rövidek és feketék, ill. barnák.

A hátulsó végtagok természetesen szögelltek, jól alátámasztják a törzset.

Hibás hátulsó végtagállások:

Mozgás:

elegáns, rugalmas, fordulékony, kiegyensúlyozott és térölelő ügetés .

                                      

Szőrzet:

rövid, kemény, sűrű és sima.

Szín:

a DV csak a fekete és barna színeket engedélyezi, élesen elvált tiszta rozsdavörös jegyekkel.

Amerikában 4 szín a megengedett: fekete, barna, kék és izabella.

Méret:

kanok 68-72 cm,               szukák 63-68 cm.    

Mindig   a középméret a kívánatos. Eltérés +-2cm

Súly:

kanok   40-45 kg                       szukák 32-35 kg

Hibák
Kosorr, púpos fejtetõ, gyenge vagy túl erõs stop , rövid, pofás fej, hegyes fang, lógó szájszélek, túl magasan vagy túl mélyen tûzött fülek, foghiány, nem ollós harapás , kidülledõ vagy beesett, túl nagy vagy túl kicsi, világos "mongolos" szemek. Rövid vagy vastag nyak lebernyeggel, könnyû csontozat, rövid, meredek váll, kiforduló könyök, keskeny vagy széles végtagállás, hosszú, nyitott puha mancsok, hosszú domború (ponty) vagy homorú (nyereg) hát, laza ágyék, csapott far, dongás mellkas, lapos bordák, sekély mellkas, lapos elõmell, keskeny front, rossz szögellés, kifelé vagy befelé forduló lábszár, tehénállás, hordóállás, rejtett vagy egyheréjûség, imbolygó, kötött vagy tipegõ járás, poroszkálás. Hosszú, lágy, hullámos szõrzet, világos vagy füstös jegyek, fehér folt, aljszõrzet , félénk, ideges magatartás, gyávaság, agresszió.